Szóval...itt az ideje egy kicsit mesélnem róla! 

Van egy fiú, akit ismertem már hallásból, mivel egy helyen lakunk...amikor kinéztem az ablakomon párszor láttam őt, akár gyalog, akár motorral, de sosem figyeltem fel rá...egészen addig, amíg a lépcsőn nem jött le a fehér kabátjában...sose felejtem el azt a napot! jött mosolyogva és leült mellém abban a kollégiumban beszélgetni, mintha ezeréves barátok lennénk. Közben nem is ismertük egymást. 

Éreztem valamit. Valami ami mást, mint eddig.

Onnantól kezdve, megjelentek felettem azok a felhők. Durva volt, mert mikor rájuk pillantottam, azt vettem észre,hogy mind rózsaszín volt. Néha akkora esőket zúdítottak a nyakamba,hogy nem bírtam betelni velük, és csak küszködtem és küszködtem. Néha viszont kiszárítottak és végtelenül nyugodt voltam és törékeny.

Nekem még az volt a nagyon különös,hogy mindig is fekete-fehér voltam...és Ő színessé tette a hétköznapjaim, az egész életem.

Természetesen imádom a mostani közös életünk! Teljesen hollywoodban érzem magam, profi rendezőkkel és iszonyatosan vastag forgatókönyvekkel. 

Rengeteg minden történt már meg velünk. Rengeteg pár ezt nem bírta volna ki, és szakítottak volna. Nem tudom mi, de valami olyan erős kötelék van közöttünk, ami komolyan nem tud elszakadni. Mióta megismertem, nem tudom elengedni! 

Végeztem már 2 iskolával is, de ilyen tanárt, mint Ő...még sosem tapasztaltam!

Profi, tényleg az. Megtanított mindenre,ami igazán számít az életben!!

Mindig olyan ember voltam, aki nem akarta megtapasztalni ezeket a "kötődéses" dolgokat,mert rettenetesen féltem a csalódástól, de mikor MEGGYÚJTOTTUK azt a bizonyos gyertyát, tudtam,hogy nincsen visszaút és sodródni fogok az árral...már nem számít! 

Mindenen képes vagyok keresztül menni...akár pofonokon, akár hatalmas padlóra eséseken, bármin! 

Tényleg megéri! 

Már rájöttem...kinyitottam a szemem és egy igazi kincset találtam, aki mindenben segít és a sorsdöntő pillanatokban is mellettem van! 

Hálás vagyok az égnek,hogy ezt megadta nekem, viszont utálom,hogy csak ilyen későn döbbentett rá! 

Semmi nem fog érdekelni, és mindent megfogok érte tenni! Bármi is az ára...

X. ♥

annyira de annyira furán érzem magam.
szükségem van arra,hogy a szemembe nézz és az igazat mond!
semmi mellébeszélés... tényleg semmi, tégy rá kisujj esküt kérlek szépen!
most minden megváltozott. most kezdett tisztulni az a hamis kép amit felépítettem magamban.
mámorban élni persze tökéletes, de mikor felébredek...fáj a józanság ahogy azt az "öreg költőm" is megmondta :D
teljesen igaza van... fáj a józanság, fáj az igazság, fáj a földre térni.
túlságosan másvilágban élek sajnos.
nem pótol semmi,de tényleg semmi.
üres, minden üres. üres üvegek között fekszem a szűk szobámban.
itt repkednek még mindig a pillangók, a névnapomra kapott virágok mellett.
nem bírom őket kihajtani innen, maradnak.
tetszik nekik ez a hely, ami most teljesen üres.
elfoglalták, de lehet hoznak még néhány kőbe vésett igazságot.
jelentéktelenül néznek rám, egyszerűen most nem néznek semmibe...
pedig én nézegetem a képeink, amik már porosnak látszanak,
de a távolban megjelent egy szentjánosbogár.
fényt hozott, ahogy te is az életemben és mégis itt hagytál pár üres papírral és egy tollal.
tudtad,hogy ez az álmom és valóra váltottad nekem.

egy vonatozás utáni szombat este az ágyamban egy pohár borral. elgondolkodtató este, bizony!

rájöttem,hogy rettegek az érettségitől. 

hiszem,hogy minden rendben lesz...hiszen muszáj sikerülnie mindennek!

látom,hogy a távolban már integet. igen ő az! a neve Budapest. minden álmom megvalósítója!

megígérem neked kedves, hogy küzdeni fogok érted a végsőkig és szeptembertől közös életünk lesz és utána is küzdeni fogok,hogy nagyon sokáig együtt lehessünk! :D 

annyira vágyom rád! tényleg az igazi álmom vagy, amiről régen írtam a naplómban. 

és hihetetlen de itt az idő! ennek is eljött az ideje, és csak fekszem az ágyban!

kifejezetten rémisztő! 

néha elcsodálkozom az embereken,hogy tényleg ennyire rossz indulatúak? én tényleg szeretem az embereket és hiszek bennük,hogy képesek vagyunk a világmegváltásra. Hihetetlen nagy csalódások érnek, mikor meglátom mi is folyik itt...

Kezdeném ezzel a képpel.

Rengeteg kritikát kaptam,hogy "mennyire bevállalós vagyok", "mennyire magamutogató"," mennyire ribancos" és,hogy "próbálok szexi lenni". Na hát az utolsón még most is nevetek:) akik ismernek azok tudják,hogy miért..:D 

Mért a borító alapján ítéljük meg a könyvet? 

ez az első kérdésem, de még számtalan van.

persze nekem is van előítéletem, de nem nyilvánítom ki addig ameddig meg nem ismertem az illetőt/könyvet/bármit.. 

Szerintem nem kell ahhoz ismerned,hogy beleláss a képbe...ha annyira a magamutogatásra mentem volna akkor kirakom mindenem úgy,hogy látszódjon is.. de nem. Gondolkozz el mit is akarok kifejezni ezzel a képpel, csak próbálj meg elgondolkozni vagy ha ismersz belegondolni,hogy mit akarok ezzel mondani a világnak... ha még mindig a "ribancot" látod benne akkor ne is gondolkozz tovább...akkor már csak sajnálni tudlak. 

azért köszönöm,hogy elmondhattam. :)